A mi időnk

 

Valamennyi időt kapunk
születéskor,bizonyos időre.

Időt,ami nem látható,

nem fogható,nem vehető,

és biztosan el nem adható.

Azt tudjuk,az értékes idő 

nem vár,az idő szalad.

Felnövünk!

Majd idővel rájövünk,hogy 

volt időnk,és ránk íródik,

hogy kifogyunk belőle.

Találgatjuk,mi lehetett 

ez a sürgetve fárasztó,

láthatatlan semmi,

ami erőnk vette,

és kergetett előre?

Áldott téli nap

 

Diszkrét csillógással,
hangtalan hullással,

csodás téli tájra,
fehér hó hull féktelen.

Piros arcú,gyerek sereg,,

a nagy hóban hempereg.

Vannak akik hógolyóznak,

mások a dombokon

síjelnek,vagy szánkóznak.

Ahol vannak,nevetés van.

Pajtások,és barátok,

boldogan vígadnak.

Fáradt ,alvó természetet,

a nyugtató hó letakarja.

Így mutatja jóságát,

és szépségét,az évente 

visszatérő hideg tél,

a tavaszig,míg tarthatja.

Maradj szép tél!

Jelenléted vígasztal!

A gyerekek boldogak.

Fiatalok vígadnak.

Idősebbek,régi telek 

emlékein mulatnak.

Jókívánság az újévre

 

Megkezdődött az új év,
sok zsák jóval,új reménnyel.
Van itt minden ami kell,

és ami nem kell bőven.

Válasszunk,mi nekünk jó.

Ne cipeljük másét!

Mindenki a szerencséjét

viheti,hogy lássék.

Ne nézzük,hogy másnak mi jut,

de a miénket,ne hagyjuk!

Ne vígadjunk sirály módra,

hogy állandóan sírjunk!

Ne vigyük el egymás kedvét,

vígadjunk kedvünkre!

Hátunkon a zsák reménnyel,

mehetünk előre!

    B.Ú.É.K! 2026

Reggeli ébredő hangulat

 

Madarak hangjára ébredtem.
Kora reggel,
Vajon miről csiripelnek?

Magas fára gyülekezve,

messze látnak.

Onnan minden láthatót

megcsodálnak.

A végtelen szabadságot 

élvezhetik.

Napi tervet megbeszélik.

Tovaszállva,az új napot

megkezdhetik.

Mosolyogva követtem,

gondolatban velük mentem,de 

szárnyak nélkül,itt a helyem.

nagyszerű,hogy jó a kedvem.

Tervezhetem a szép napom.

Én és a Múzsám

 

Kerestél,és megtaláltál.
Valamikor Kedves voltál.
Féltve őrizted az arcom,
találgattad,milyen a hangom.

Ábrándozva együtt voltunk.

Valamikor Kedves voltam.

A Múzsámat megtaláltam.

Féltve őríztem az arcát,

szép dalokban kerestem 

a Kedves hangját.

Kézenfogva,messze mentünk,

gyönyörű tájakon jártunk.

Fáradtan megpihentünk.

Múzsám diktált,verset írtam.

Ábrándomból megébredtem,

a Múzsámat elvesztettem.

Keservesen sír a szemem.

A becses remény

 

A remény,
értékes kincs!
Reményt vesztve,
semmink sincs.

Életünknek hű ereje.

Bánatunkat vígasztaló,

a lelkünket símogató,

napjainkat boldogító.

A reménnyel,

könnyű várni,

betegségből kigyógyulni,

szegénységet elviselni.

Nem játék a becses remény!

Ne igérj,ha nem túdsz adni!

Ne álltass,ha nincs mit várni!

Ne bíztass,ha nem segíthetsz!

Értsed meg hát valahára,

karma büntetés az ára!

Ősz anyó nyara

 

Ősz anyó nyara,
maradj még!
Ne siess !
Mutassad szépséged,
szép színes értéked,
lekednek vigaszát,
őszi nyárnak igazát.
Szeretlek ősz anyó!
Nyaradnak hódoló.
Maradj még,
ne siess!

Mert jőn a cudar tél,
ősz anyó útra kél,
fáradtan,csendesen.
Télidőben,
pihenjél kedvesem!