Én és a Múzsám

 

Kerestél,és megtaláltál.
Valamikor Kedves voltál.
Féltve őrizted az arcom,
találgattad,milyen a hangom.

Ábrándozva együtt voltunk.

Valamikor Kedves voltam.

A Múzsámat megtaláltam.

Féltve őríztem az arcát,

szép dalokban kerestem 

a Kedves hangját.

Kézenfogva,messze mentünk,

gyönyörű tájakon jártunk.

Fáradtan megpihentünk.

Múzsám diktált,verset írtam.

Ábrándomból megébredtem,

a Múzsámat elvesztettem.

Keservesen sír a szemem.

A becses remény

 

A remény,
értékes kincs!
Reményt vesztve,
semmink sincs.

Életünknek hű ereje.

Bánatunkat vígasztaló,

a lelkünket símogató,

napjainkat boldogító.

A reménnyel,

könnyű várni,

betegségből kigyógyulni,

szegénységet elviselni.

Nem játék a becses remény!

Ne igérj,ha nem túdsz adni!

Ne álltass,ha nincs mit várni!

Ne bíztass,ha nem segíthetsz!

Értsed meg hát valahára,

karma büntetés az ára!